Továbbá, ahány ház, annyi lecsó. Ez nem vicc, ez bizony a tömény, kézzelfogható való.
Rengeteg változatban készítjük, rajongásunkat a számtalan lecsófőző fesztivál, is bizonyítja. Lehet reggeli, ebéd, vagy vacsora, szinte mindig szíves fogadtatással találkozunk a terített asztal körül ülők részéről. Hogy mi a titka? Passz. Talán az egyszerű elkészítés? Az aromás zöld- és fűszerpaprika, a leveses, puhára érett paradicsom, a jóféle vöröshagyma, vagy a kellően óvatos fűszerezés? Ki tudná ezt megénekelni?
Azt olvastam egy helyütt, hogy az eredeti - ha lehet egyáltalán így mondani - lecsóhoz minimum két-háromféle paprikára van szükség. Jó pirosra érett zöldre, halványabb sárgára, fűszerpaprikára, esetleg cecei csípős almapaprikát is érdemes a többi közé szelni..
Nem mellékesek az arányok! Nagyon fontos a hagyma mennyisége! Inkább több, mint kevesebb!
Ha a kamra, vagy a hűtő előtt állva megállapítjuk, hogy "semmi nincs itthon", de lelünk valamennyit a fenti zöldségfélékből, esetleg találunk néhány darab tojást, már nincs veszve a vacsora, vagy egy kiadós reggeli ügye. Nosza, neki állhatunk karikázni a vöröshagymát!
A Házipatika egy sajátos receptjével és a közkedvelt étel származásának leírásával folytatom kis lecsótörténeti áttekintésemet. Lehet, hogy az itt leírtak nem számítanak újdonságnak, ám biztosan akad olyan, aki most találkozik először a lecsókészítés rejtelmeivel..egy újszülöttnek pedig minden vicc új...ugyebár ismerős a tétel?
"A lecsó a Balkánról érkezett hazánkba, de a magyar gasztronómia tette világszerte ismertté. Bár ezt a "paradicsom-paprika pörköltet" már korábban is készítették, maga a lecsó név először 1940-ben jelent meg. Mivel a lecsó a konzervipar egyik legnépszerűbb terméke volt, így a külföldre exportált mennyiségekkel együtt a lecsó, mint termék, és mint étel világszerte közismertté vált.
Ehhez kerül majd aztán a tojás, ha tojásos lecsót, vagy a rizs, ha rizses lecsót készítünk. Rizs helyett más gabonát is felhasználhatunk, így finom kölessel, árpával, bulgurral, de hajdinával is. Sokan fokhagymát, csípős paprikát, és paradicsomszószt is használnak hozzá. A franciák pedig padlizsánt és cukkinit is adnak hozzá, az ő lecsójukat ratatouille-nak hívják.
Lecsókolbász
Sokak szerint elengedhetetlen kelléke a magyar lecsónak a lecsókolbász, mely nevét a lecsóba való felhasználása miatt kapta. Tulajdonképpen ez egy ömlesztett húsipari termék, amit "kétforintos" és "henteskolbásznak" is hívtak korábban. Sertéshúst, szalonnát, vizet, bőrkét, sót, keményítőt, szójalisztet, fűszereket, valamint ízfokozókat és aromákat tartalmaz. Ha a hagyományokhoz mindenképpen szeretnénk ragaszkodni, a lecsókolbászhoz nem feltétlenül érdemes, inkább helyettesítsük házi füstölésű kolbásszal, ha tehetjük bio mangalicakolbásszal, melyek mesterséges hozzávalókat nem, igazi húst viszont nagy mennyiségben tartalmaznak. És persze az étel is sokkal aromásabb, ízesebb lesz tőle.
Sokoldalú felhasználása
A lecsót fogyaszthatjuk egytálételként, de sok magyaros étel alapját is adja, mint például a lecsós húsnak, a lecsós májnak, vagy lecsós debreceninek. Bár a lecsó igazi nyári étel, a konzerviparnak köszönhetően télen is hozzájuthatunk, bár ekkor a zöldségek vitamintartalma kétségkívül elvész. De akár mi is rakhatunk el belőle, a fagyasztóban remekül eláll.
Sokan vannak azon a véleményen, hogy az egészséges ételek íztelenek és ehetetlenek. A lecsó esetében ez nem mondható el, hiszen egy igazán ízletes ételről beszélünk, mely rosttartalmának köszönhetően segíti emésztésünket, víztartalmának köszönhetően pedig felfrissíti szervezetünket. Persze a főzés során a vitaminok nagy része elvész, de fontos ásványi anyagok és egyéb tápanyagok maradnak még bőven benne. Arra azért ügyeljünk, hogy a zöldségeket ne főzzük agyon, és a zsiradékot sem érdemes túlzásba vinni. Ha valakit a paradicsom héja bántana, felhasználás előtt forrázza le, így könnyen eltávolítható lesz.
Szabad tűzön
És ha a nyár sok napsütéssel, jó idővel örvendeztet meg bennünket, semmiképpen se hagyjuk ki a szabad tűzön, bográcsban elkészített lecsót, mely a finom füstnek köszönhetően semmihez sem hasonlítható ízvilágot kap.
A számtalan lecsó variáció közül egy finom változat, a
Shakshuka, avagy izraeli lecsó
Hozzávalók 5 főre
1 evőkanál olívaolaj1/2 hagyma 1 gerezd fokhagyma 1 közepes zöld vagy piros kaliforniai paprika 4 csésze paradicsom 2 evőkanál paradicsompüré 1 teáskanál chili por 1 teáskanál római kömény 1 teáskanál paprika cayenne bors cukor petrezselyem, só, bors,5-6 tojást
Elkészítés
Hevítsük fel egy mély serpenyőben az olívaolajat, adjuk hozzá az apróra vágott hagymát, pirítsuk, majd adjuk hozzá a zúzott fokhagymát is. Tegyük bele a felkockázott kaliforniai paprikát, főzzük puhulásig majd öntsük bele a szintén felkockázott paradicsomot. Adjuk hozzá a keverékhez a fűszereket, a cukrot és közepes lángon 5-7 percig forraljuk. Ekkor érdemes megkóstolni a félkész ételt, hogy mennyi só és bors kell bele. Ha kell tegyünk bele több cukrot, cayenne borsot. Ekkor üssük rá a tojásokat a keverék tetejére. Fedjük le az ételt és 10-15 percig, vagy ameddig a tojások meg nem szilárdulnak fűzzük. Érdemes figyelni a folyamatot, mert ha túl kevés a szósz odaéghet. A kész shakshukát díszítsük petrezselyemmel."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése