Az ókori indoeurópai nép, a hettiták, i.e. a második évezred elején alapítottak államot Anatóliában, a mai Törökország középső részén.
Mákos vörösboros kenyér
Fotó: Csibrányi Zoltán
I.e. 12. századik, a Hettita Birodalom bukásáig, a Közel-Kelet egyik legnagyobb hatalma volt. Régészeti kutatások konyhakultúrájukról is adnak információt. Ékírásos tábláikról kiderült, fogyasztottak például birkahúst, élesztőmentes kenyeret s más tésztaféléket (ezeket imádhatták, mert úgy 180-féle tésztaalapú étel neve maradt fenn). Használtak például olívaolajat, pisztáciát, babot, mézet, naspolyát, köményt, cseresznyét, gránátalmát, diót, fokhagymát, szezámmagot. Egyes ételek elkészítését s felszolgálását szó szerint előírták. Bort vallási ünnepeken, rítusok közben is ittak. A juhtejet erjesztve itták, amolyan joghurtfélét is készítettek belőle.
A çorumi Hitit Egyetem cikkeket publikált ételeik kapcsán. Törökországban mostanáig több olyan könyv is megjelent, amely a hettiták konyhájával foglalkozott. Ilyen a 2008-as Hitit Mutfağı, azaz Hettita Konyha című kísérleti régészeti kiadvány is (Asuman Albayrak, Ülkü Menşure Solak és Dr. Ahmet Uhri összeállításában, kiadó: Metro Kültür Yayınları); ebben olvashatjuk például a mákos vörösboros kenyér receptjét.
Kell hozzá 30 dkg mák, 4 dl vörösbor, 1kg tejes kiőrlésű liszt, 2 dl meleg víz, 40 dkg méz. Első lépésben a liszthalom közepébe gödröt mélyítünk, beletesszük a vizet s annyi mézet adunk hozzá, hogy közepes lágyságú tésztát kapjunk. Szobahőmérsékleten, lefedve fél órát pihentetjük. Ezután hozzáadjuk a mákot és újra átgyúrjuk. Formázás után, előmelegített sütőbe tesszük. Ha megsült, apró darabokra tördeljük, végül a mézzel édesített vörösborral meglocsoljuk.
Fotó: Csibrányi ZoltánA különlegességekre vadászóknak páratlan ízélményt ad. Mivel élesztő, sütőpor vagy bármi egyéb lazító híján készült, másnapra ehetetlenül keménnyé válik. Frissen azonban teljesen jó volt, tésztája a mákos pogácsára emlékeztetett, amit persze a mézes vörösbor egészen új utakra vitt. Évezredekkel ezelőtt természetesen nem lehetett elvárás az eltarthatóság, így a másnapi keménysége nem vehető egetverő hibának.
A terep jelenlegi ásatásvezetője, az Ankarai Egyetem régészprofesszora, Aykut Çınaroğlu az Anadolu török hírügynökségnek korábban elmondta, a feltáró csapat tagja, Ömür Akkor séf a régészeti leletek alapján elkészített egy különleges hettita menüt. Hogy a kísérleti ételek a lehető legközelebb állhassanak az egykori lehetségesekhez, csak az adott korban használt módszerekkel dolgozott, a kenyérhez tört búzát használt nem átszitált lisztet, a hajdinát kövön zúzta össze. Írott emlékeik alapján a főzési munkálatok közepette ügyeltek a higiéniára (ha nem is nevezték ekként). A szakácsnak munka előtt meg kellett fürdeni, nem dolgozhatott gondozatlan hosszú szakállal vagy hajjal (női szakács sem), s ügyelnie kellett, állat be ne tévedjen a főzőhelyre. Ha ezeknek nem tett eleget, halálbüntetéssel sújthatták őt családjával együtt. Ömür séf szerint „ezek a szabályok azt mutatják, nagyon ügyeltek a tisztaságra, már 4000 évvel ezelőtt is”.
Végül sorjázzon néhány ételféle a „hettiták asztaláról”. Árpa volt az alapanyaga a mulati kenyérnek, a ninda gurra kenyér sajtos-fügés változat. A happena serpenyős hús olívaolajjal, mézzel. Bárány grillezett májából és szívéből készült a kariya. Pürésített ételeik mindegyikének neve beruwa. Szendvicsszerű harapnivalót is ettek, amibe főtt hagyma s főtt hús került.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése