Krumplis, kelt bukta szilvalekvárral

A kelt tészták iránti rajongásom családi körben közismert.

A hagyományos buktát kedvelők biztosan megkedvelik ezt is, hiszen sokkal könnyebb…tovább eláll – már akkor, ha marad belőle – egy pihe-puha lágyság, ugyanakkor igazán laktató második fogás. Mondjuk egy finom bableves, vagy gulyáslevest követően.

Tehát a hozzávalók:

60 dkg liszt,

2 db burgonya , ez kb 20 dkg,

2 egész tojás,

3 dkg élesztő,

3 dl tej ,

5 evőkanál cukor,

Pici só,

5 dkg vaj,

3 evőkanál zsír,

Kb fél kg sűrű szilvalekvár.

 

A krumpli főzésével kezdem, majd krumplinyomón áttöröm – lehet törővel is pépesíteni – és teljesen kihűtöm.

Ezután egy dl langyos(!) , cukros tejben elkeverjük a 3 dkg élesztőt és felfuttatjuk. .A maradék – kb 2 dl – tejet szintén meglangyosítjuk, a megolvasztott vajat belekeverjük és végül a maradék – kb 3 evőkanálnyi – cukrot is hozzátesszük.

A lisztet csipetnyi sóval összekeverjük, majd ezután szépen sorban adjuk hozzá a tört krumplit a két egész tojást, a cukros, vajas tejet végül a felfuttatott élesztőt. Nem túl lágy tésztát készítek…Rugalmas, nem túl ragadós, még éppen jól alakítható tésztát kapok, melyet letakarva egy óráig kelesztem. Kenyérsütő gép dagasztó programja nagyon jól használható ehhez a fázishoz.

Kelés után lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyomkodom a tésztát és kb 9 cm x 9 cm-es négyzetes darabokra szaggatom. Mindegyik közepébe teáskanálnyi lekvárt téve, összehajtom és meg is nyomkodom a széleket.

A zsírt felolvasztom és mindegyik buktát belemártva egy tepsibe sorban lerakom. Ügyelni kell a távolságtartásra, hiszen kicsit még kelni fog a tésztánk. Ezután még egy fél óráig újból kelesztem. Akkor gyújtom be a sütőt, amikor bevetem a buktákat. Villanytűzhelyem van…ezzel 160 C-fokra állítom, közép részre téve a tepsit, körülbelül 40 perc alatt sül piros-barnára a szilvalekváros-burgonyás kelt bukta. Amint kisült, azonnal kiszedem és egy olyan tálra rakosgatom, amin kényelmesen elférnek.. Ilyenkor ugyanis még képesek és összenyomódnának, ha nem vigyáz a sütőasszony!

Ha kihűlt porcukorral hintem és tálalom. Hogy mitől finomabb ez a változat, mint a hagyományos? Nem tudom…Talán a krumplitól? Vagy az arányok tökéletességétől? Így lehet, hiszen a jó étel készítésének titka, lényege éppen ez: a harmónia…nos ebben az egyszerű, paraszti étekben pont ez érvényesül a legtökéletesebben. Próbáljátok ki!