KÖZELEG A KOVÁSZOLT UBORKA IDEJE...
...de nem "csak úgy" egyszerűen...hanem "más módon"!
Zilahy Ágnes szerént
Kovászos ugorka más módon.
Egy 5 literes tiszta ugorkás üvegbe tegyünk (legalól) egy szelet zsemlyét, a zsemlyére pedig vagy 6 meggyfa-levelet, egy szálacska kaprot, borsfüvet, szőllő-indát és egy borsónyi timsót, végül ugorkával rakjuk tele az üveget, csinosan sorba igazitva. A kovászos ugorkához olyan ugorkát válogassunk, a melyek sem nagyok sem kicsinyek ne legyenek, legjobbak a hosszu vékony u.n. kigyóugorkák. Általában inkább nagyobb fajta ugorkából szoktak késziteni a kovászos ugorkát. Miután az üveget nyakhajlásig tele raktuk, tegyünk bele 5 tele kávéskanálnyi sót. A kovászos ugorka mindig inkább sós legyen, mint sótalan. Az üveget öntsük tele langyos meleg vizzel, azután kössük be a száját (t.i. az üvegnek) vizben megáztatott marhahólyaggal, igen jól szorosan, többszörösen reá csavarva a vékony zsineget. Egy nagy fazékba tegyünk egy összehajtogatott konyharuhát, arra tegyük reá a tele ugorkás- üveget, azután öntsünk a fazékba annyi langyos-meleg vizet, hogy az ugorkás-üveget lehetőleg magasan ellepje.
Az ugorkás fazekakat tegyük tüzre és tartsuk ott mindaddig, mig az ugorka leve gyöngyözni kezd. A gyöngyözés annak a jele, hogy a viz a forrponthoz közeledik; de vigyázni kell, hogy fel ne forrjon. Arra is ügyeljünk, hogy sok ideig ne tartsuk az ugorkát melegen, mert akkor ellágyul. A tüzretételtől kezdve a felmelegitésig legfeljebb egy óra teljen el. Ha tehát forró lett az ugorka, vegyük el a tüztől, tegyük a fazékat félre és teritsük be egy vastag, ruhával és hagyjuk a ruha alatt kihűlni. Hűlés után vegyük ki a vizből, tegyük a lehető leghűvösebb helyre, mert ha jó helye nincsen, az igy készült kovászos ugorka igen hamar elromlik.
A receptközlőről se feledkezzünk meg, ki tudományát szakácskönyvben örökítette meg. Címe: Valódi magyar szakácskönyv/1892. Néhány éve ismét kiadták, elérhető.
Zilahy Ágnest főzőtudománya alapján Teleki Sándor gróf (akivel szoros kapcsolatban álltak) kérte fel a könyv megírására, amelyet a bevezetőül szolgáló levelezésükből és a szerző beszámolójából ismerünk meg. Ebből az is kiderül, hogy Zilahy elmondása szerint többször kipróbált mindent, amit leírt, és bár kifejezetten magyar recepteket mutat be, saját bevallása szerint “főzési modora túlnyomóan erdélyies”.
„Rendkívül változatos élettapasztalat után írtam le e szakácskönyvet, kizárólag a saját emlékezetemből összeszedve. Nincsen e könyvben egyetlen étel sem, melyet magam - legalább párszor - el ne készítettem volna.Egyszerű, középosztálybeli háztartás keretébe illők ezek mind; de azért válogathat belőlük, vagyonnal bíró nagyobb mérvű háztartást vezető nő is éppen úgy, mint a legszegényebb család, vagy azok a hivatalt teljesítő nők, kik egyszerű cselédek gondjaira kénytelenek háztartásaikat bízni, mert e szakácskönyvből könnyen és olcsón lehet igen jó ételeket főzni, vagy főzetni.Én gazdag földbirtokos családból származtam, gazdasszonyságom alapját hazulról szereztem. Később, mint katonatiszt-né bejártam az ország majd minden vidékét; mindenütt megtanultam a mi jót és takarékosat csak észlelhettem. Szenvedélyes főzőnő létemre gyönyörűséggel és rögtön megkészítettem a nekem tetsző ételeket. - Így gyűlt fel évek során át az én szakácsnői tudásom.Soha életemben másnak a házánál nem főztem és mind e mai napig saját háztartásomban dolgozom, de mert nagy csapások értek, megismerkedtem az anyagi küzdelmekkel is. Így lassan megtanultam miképpen kell és lehet az elképzelhetetlenségig kevés anyagból a lehető legjobb ételeket előállítani.Egészen magyar vagyok, ízlésre, szokásokra s minthogy Erdélyben születtem, főzési modorom túlnyomóan erdélyies. Most már évek óta a főzési tudományom adja kenyeremet.Mindezeket előre bocsátva - úgy hiszem - van okom remélni, hogy a tisztelt közönség bizalmát megnyerem.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése