Dinnyekreativitás

Ámulva szemlélem az emberi kreativitás erejét. Márványba,fába faragja, agyagba simítja, üvegbe önti álmait és ez sem elég.

A fantázia megmutatásának vágya olyan mulandó alapanyagok használatát sem hagyja ki, mint a zöldség és gyümölcs. Mondjuk az élelmiszerek díszítésének szokása nem új keletű, hiszen a régiek -közhely "már a régi rómaiak is" - ugyancsak előszeretettel díszítették lakomáik fogásait - virággal, gyümölccsel, mindenféle ehető és nem ehető dekorációval. Sőt aranyozták, gyöngyözték, színezték azokat.

Római kori lakoma

Szerintem a gasztronómiai dekoráció egyidős az emberiséggel..csak ők - a legrégebben éltek - ezt a kifejezést még nem ismerték. Szerencsére a szépérzék szintén egyidős velünk...és ez most tényleg nem közhely. A lényeg tehát, hogy a megmutatás vágya ugyanúgy feszítette eleink ambícióit, mint korunk szakácsait, cukrászait. "Apró" különbség, hogy a díszlakomák káprázata kizárólag az előkelők asztalán valósulhatott meg. Az extrákra gondolok, természetesen.

A helyzet jelenleg úgy néz ki, hogy bátraké, ügyes kezűeké a siker(lehetősége), no persze pénz is kell ehhez, elismerem. Egy-egy családi eseményt fantáziánk, kamránk zöldség-gyümölcs kínálatának és pénztárcánk keretének figyelembevételével tehetjük még emlékezetesebbé. Íme egy kezdő, ám merész amatőr konyhaművészeknek szánt oktató film . (egy a sok közül).

A profik igyekezete természetesen más kategória.

Vissza a dinnyéhez!

Így nyár derekán, szezonja tetőzésének idején a netes portálokon tömegesen jelennek meg dinnyekölteményeikkel amatőrök és avatott mesterek. Most, hogy kiálmélkodtam magam, megosztom az élményt:

Vajon tudjuk-e honnan jön a dinnyeszobrászat divatja?

Keletről! Talán nem csoda.

Itt megint - némi változtatással - el lehet elmondani, mint amit néhány mondattal korábban megjegyeztem : "már a régi kínaiak is".

Egy helyen olvasom, hogy a régi Kínában díszes zöldség-gyümölcs szobrokkal fokozták egy-egy ünnep hangulatát - állítólag ezt a fajta étel dekorálást konkrétan ők hozták divatba.

Szóval onnan került hozzánk - , de a szokás nemcsak náluk, hanem általában Ázsiában divatos volt legalább 1500 éve. Japánban például Mukimono a neve.

Netes nézelődésemben ide érve Takashi Itoh látványos galériájára leltem. A japán mester különböző rendezvényekkel, személyekkel, helyekkel összefüggésben alakítja parádésra az alapanyagot. A faragványokból ma már szerte a világon fesztiválokat, versenyeket rendeznek. Nagyon természetes, hogy Amerikában is. Egy ilyen fesztiválról tudósítanak ezen az oldalon.

Ezzel záródom és ajánlom figyelmébe Takashi Itoh remekeit egyszerű, mezei fogyasztónak, dinnyefaragó művésznek és mindenkinek, aki rajongója e nyárédesítő finomságnak.

A dinnye értékes élettani hatásait most mellőzöm. Gondoljunk az elmúlt napok hőségére és hozzuk összefüggésbe egy szelet hűvös, édes dinnyeszelettel. Na, ugye, ennyi elég..