A PULYKA HÁZIASÍTÁSÁRÓL
Régészek háziasított pulyka fészekaljára bukkantak, amelyet 1500 évvel ezelőtt a mexikói Oaxacában rituális felajánlásként használtak fel. Egy másik kutatócsapat pedig az Egyesült Államok délkeleti részén lelte meg a szárnyasok valószínű domesztikálásának bizonyítékait.
Gary Feinman, a Mexikóban lezajlott vizsgálat egyik szerzője szerint az eredmények arról árulkodnak, hogy a szárnyasokat a Kr. u. 400-500-as évekre már háziasították. A vizsgálatról a Journal of Archaeological Science: Reports folyóirat számolt be. A kutató és csapata Oaxacában, a zapotékok otthonában lelték meg a tojásokat. A lelet szerintük azért is izgalmas, mert ép tojásokat felvonultató fészekaljat nagyon ritkán találnak. Heather Lapham, a vizsgálat másik szerzője azonnal tudta, hogy az öt ép, kikeletlen tojás felajánlás szerepét tölthette be hét frissen kikelt fiókával egyetemben, amelyeknek apró csontjait szintén fellelték. A tojáshéjak pásztázó elektronmikroszkópos elemzése megerősítette, hogy valóban pulykák rakták őket. Feinman szerint a kikeletlen tojások, a fiókák és a közelben megtalált, kifejlett egyedek csontjai háziasításról árulkodnak. A zapotékok ma is Oaxacában élnek, a háziasított pulyka mindmáig fontos szerepet tölt be életükben: fogyasztják, ajándékozzák és szertartásoknál használják őket.
A pulykák domesztikálásával kapcsolatos friss információk birtokában a kutatók alaposabban megismerhetik az állatok háziasításának szélesebb folyamatát Mezoamerika területén.
Feinman szavai szerint Oaxacában és Mezoamerikában általánosságban véve jóval kevesebb domesztikált állatról tudnak, mint Eurázsiában. Mint kifejtette, Eurázsiában sokféle húsforrás állt rendelkezésre, de Oaxacában 1500 éve az egyetlen biztosan domesztikált forrást pulykák és kutyák szolgáltatták.
Mindeközben egy másik kutatócsapat, szintén a Journal of Archaeological Science: Reports folyóiratban publikált tanulmányában bejelentette, elsőként talált bizonyítékot a pulyka valószínű háziasítására az Egyesült Államok délkeleti területén, Tennessee-ben. A kelet-amerikai pulyka (Meleagris gallopavo silvestris) több mint 400 csontját találták meg a Fewkes-lelőhelyen, koruk 1250-1450-re tekint vissza.
Egy normál pulykapopulációban több tojó van, mint kakas. Ezért ha egy adott állományban több a kifejlett kakas, mint tojó, akkor valószínűsíthető a kutatók szerint, hogy a nagy testű hímeket húsukért és/vagy tollukért tartották. Míg a lelőhelyen mindkét nem képviselői előkerültek, a tojók egyike sem tartozott a tojásrakó fajtához, emellett jóval több kakas maradványait találták meg.
Sőt a kakasok mind meglepően nagy termetűek voltak, ami magával vonhatja, hogy háziasított fajtát képviseltek. A kutatók szerint a domesztikálási folyamat általában az állat testméretének növekedésével jár, ezért is fontosnak tartották eme aspektus vizsgálatát.
Bár a pulykák háziasítására már találtak bizonyítékot az amerikai délnyugaton és Mezoamerikában, ez az első bizonyíték a délkeleti részen. A kutatók jelenleg további vizsgálatokat – stabilizotóp- és DNS-analízist – végeznek, hogy felderítsék, mivel táplálkoztak eme tennessee-i pulykák, és milyen rokoni kapcsolatok fűzhették őket a prehisztorikus Amerika más tájain domesztikált változatokhoz.
Vadpulyka
fotó: AFP
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése