Talán mindenki tudja, hogy gasztronómiai kalandozásban egyik verhetetlen írónk Krúdy Gyula
25 év után, ezúttal a Tericum Kiadó gondozásában került kiadásra A has ezeregyéjszakája című novelláskötete. Az 59 írást olvasgatva együtt álmodozhatunk a nagy mesemondóval a gyomor örömeiről, együtt nosztalgiázhatunk a boldog békeidők miliőjéből áradó álmos-csöndes hangulatokon. Krúdy utánozhatatlan stílussal vezet bennünket a régmúlt világába, nagy ebédek és kisvendéglők asztalánál elhangzó beszélgetéseket hallgathatunk ki, nagy igazságok és meghökkentő népies verdiktek és megfigyelések néhol megmosolyogtató, máskor megható szólamaiban gyönyörködhetünk. Ilyenkor felsóhajtunk, hát igen. Ez Krúdy. A Tabán girbe-gurba utcáin sétálva együtt keressük vele letűnt korok illatait, kiskocsmák és elegáns vendéglők, vasúti restik és fényes fogadók ízeit, színeit.
Megtudjuk, hogy
" Minden rendben volna, de uborkasalátát nem tudnak Pesten készíteni...(...)mert ez az az eledel, amelyhez nem elegendő a szakácsok tudománya, hanem teljes emberszeretet, az étvágyaknak különböző ismerete, a lelki diszpozíció eltalálása, a hangulat felhasználása szükségeltetik hozzá."
S, hogy mindehhez mi köze van Újházy Edének? Nos a Nemzeti Színházon életművészéről ezt is megtudjuk, ha elolvassuk Krúdy idevágó emlékezését. De ezen kívül sok ismert személlyel találkozhatunk, megismerhetjük a leves elfogyasztásának kunsztját, némely böjti és disznótoros fogás elkészítésének rafinériáját, megtudjuk, mi is a gábli, a tányérhús és a snepf, s hogy mi köze van Ferenc Józsefnek a bécsi csonthúshoz.
A kis írói remekeket, melyeket Krúdy Zsuzsa, az író lánya gyűjtött egybe, áthatja a színes vásárcsarnokok, piacok, csárdák, gőzölgő fazekak, és a kedélyes belvárosi kávéházak illata, hangulata. Gasztronómiát szeretőknek többet mondanom sem kell. Aki még nem birtokolja a régi kiadást, most pótolhatja. Ha szeretünk és képesek vagyunk még álmodozni, ne hagyjuk ki a kötetet, mert Krúdynál kevés igényesebb és avatottabb idegenvezetőt találunk a világirodalom gasztronómiai kalandozásaihoz, nosztalgikus utazásaihoz.
Melankolikus hangulattal idézi ama rossz napjainak egyikét, amikor hiába minden, nincs ihlet, mert az ebédidő kíméletlenül kopogtat...ám valami miatt mégis elmarad az aznapi főétkezés.
"De ebéd ideje már elmúlott, a kisvendéglőben leszedték az asztalokat, a háromórás harangszó is megszólalt (...)a tintatartó egy bagolyfő komolyságával nézett a még mindig tétlenkedő íróra, a toll engedelmesen várta sorsát (...)Csak az ihlet nem mozdult, nem lendült...(...) Így múlott el a régi író napja, amikor különböző körülmények folytán nem ebédelt."
Krúdy gyorsan váltott könnyed, kellemes hangulatokra, minek búsulni, hiszen az élet szép és miért ne élveznénk ki mindent, amit nyújtani képes?
"És ilyenkor, májusi éjen, nem is volt szokás egy helyben ülni, már csak a hűvösödő levegő miatt sem, ugyanezért Parányi úr és társasága felkerekedett, mögöttük Stern Árpáddal, az elmaradhatatlan "simli" fiákerossal, hogy bejárják a ligetet, mint a gyermekmesében Alice a csodák világát."
Tericum Kiadó 2015
(416 oldal)
Fotó 1: A fotón Huszárik Zoltán-Sára Sándor 1971-ben készült Szindbád c. filmjének részlete (Latinovits Zoltán és Dajka Margit ) A film Krúdy Szindbád történeteinek felhasználásával készült (forrás:Sulinet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése