...---...
„Menj ki a piacra, vegyél uborkát. De ne mindjárt az első akárkinél, nézz kőrbe, tapogass, szagolgass. A jó uborka friss, tíz centinél nem sokkal nagyobb, hétnél nem sokkal rövidebb.
Van ott nálatok kapor meg csombor? Lehet, a csombort borsikafűnek ismerik, latinul Satureja hortensis, mindegy, csak friss legyen. Egy szár torma is kell még bele, meg fokhagyma. Abból nem sok, üvegenként úgy egy gerezdekre szedett fej. Ha sokallod, elhagyhatod. Ha szereted, akár csinálhatsz ugyanígy kovászolt fokhagymát, de az már egy másik történet.
Az uborkát mosd meg jól, aztán vágd le a végét és vágd be hosszában majdnem végig, fordítsd el kilencven fokkal, most vágd be megint, de a másik oldalról. Nem, nem fog szétnyílni. Nem fog tudni, lesz rá hely. Tegyél az üveg aljára kaprot, csombort és fokhagymát, de ne az egészet, csak úgy a harmadát, a többit majd rakás közben tedd ügyesen az uborka közé.
Na most, figyelj, a rakás a lényeg. Szorosan kell betenni az üvegbe, szép sorban, felállítva, körbe-körbe. Amikor egy sor már kész van és nem tudsz többet bepasszírozni, akkor dugdoss a résekbe fokhagymát, meg fűszereket. A tormát is tedd bele szépen, ha akarsz, csípős paprikát is tehetsz bele.
Amikor az üveg megtelt, fordítsd a feje tetejére és rázd meg. Ha jól van rakva, az uborka meg se moccan, áll mint a sionhegye.
Elfelejtettem mondani, amikor elkezded berakni az uborkát az üvegbe, tegyél fel főni egy adag vizet. Ha felforr, úgy, ahogy van, forrón öntsd rá az uborkára. Jobb, ha teszel az üveg alá egy villát, akkor nem reped meg. A vizet ne hagyd rajta az uborkán csak tíz másodpercig, aztán öntsd le róla. Vigyázz, ne forrázd le, és ne égesd meg magad. Legjobb, ha egy asztalkendőbe csavarod az üveget, és úgy öntöd le róla a forró vizet.
Egy másik adag felforrt és kézmelegre hűlt vízbe keverj literenként másfél csapott evőkanál sót, önts rá az uborkára hogy ellepje.
Van tárkonyeceted? Na, abból cseppents bele vagy három cseppnyit, aztán tegyél a tetejére egy fél szelet kenyeret.
Fedd le egy kistányérral, tedd ki a napra.
Másnap reggel dobd ki a kenyeret, aztán a levét öntsd le róla, át egy szűrőn, utána öntsd vissza rá. Ezt, amíg meg nem érik, mindennap meg kell csinálni.
A kenyeret nem kell pótolni, az csak az első nap kell rá. Két-három nap alatt fog megérni, szagolgassad-kóstolgassad.
Ha kész, akkor már nem kell reggelente forgatni a levét, tedd hűvös helyre, eheted, amíg tart.”
...---...
Ez lehetett apám titkos kovászos uborka receptje, ahogy édesanyámmal megpróbáltuk rekonstruálni. Sokszor láttam, hogy csinálja, minden részlethez ragaszkodott. A levét is szerette, nagyon jó másnaposságra, mondta egyszer-egyszer.
Mi is majdnem így csináljuk Annával, nálunk kerül még bele egy kanál mustármag, egy kanál koriandermag és némi csili. Apám ezen csóválná a fejét, azt mondaná, nem kell túlkomplikálni.
A képen a mi uborkánk látható, amikor a kép készült az üveg még meleg volt, épp csak kitettem az ablakpárkányra. Ha ránézek, már hallom is apám szeretetteljes kritikai megjegyzéseit...
/csombord, borsikafű, Satureja hortensis/
forrás: Facebook/Dragomán György író
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése